Azt mondod semmi szükség integrációs tréningekre, felkészítő kurzusokra?
Tiszteletben tartom a véleményed, és még az is lehet, hogy igazad van. Hogy kiderítsük, játsszunk egy szerepjátékot jó?
A neve legyen mondjuk: mi lehet a jó megoldás?!
Képzeld el, hogy mondjuk egy ázsiai, afrikai, kelet európai országban élsz, ahol nem túl jók a lehetőségeid a munkaerő piacon, de van szakmád, esetleg érettségid vagy diplomád, és beszélsz angolul is. Kapsz egy lehetőséget, hogy Magyarországon dolgozhass. Nem ismered az országot, sosem jártál Közép-Európában, nem ismersz más kultúrát, csak azt, amiben felnőttél. Annyit tudsz, hogy messze van, de lesz munkád, támogatnak, és jóval több pénzt keresel, mint itthon, a családodat is tudod segíteni. Elvállalod. Ekkor kezdődnek a félelmek: nehéz lesz, minden új lesz, milyenek lesznek a kollegák, helyt tudok-e állni, szívesen látnak-e, hol fogok lakni, kivel fogok beszélni, mit fogok enni, mit teszek, ha baleset ér, miről beszélgethetek, hogy öltözzek, mik az ottani szokások, mg tudom-e szokni… és még ezer más gondolat kering a fejedben.
Szerinted segítség lehet, ha kapsz a magyar munkáltatódtól egy tájékoztató-támogató kurzust, ahol a kérdéseid egy részét már megválaszolják, a félelmeidet csökkentik és azt az érzést keltik, hogy törődnek veled és jó kezekben leszel? Azt hiszem a válasz egyértelműen igen.
Szerinted mi támogatja jobban a munkahelyre való integrációdat és a gyorsabb betanulásod? Ha online betanítási támogatást kapsz, és érkezésedet követően mentorrendszer segít téged, vagy ha magadra hagynak a kulturális sokkal, nehézségekkel és munkahelyi teljesítménykényszerrel? Szerintem itt is egyértelmű a válasz.
De ez a játék így elég egyoldalú ugye? Akkor fordítsuk meg!
Egy magyar vállalat vezetője vagy.
Problémák vannak a munkaerőutánpótlásban, ezért már a termelékenység is csökkent, de nem találtok hazai munkaerőt. Úgy döntesz, hogy harmadik országbeli munkavállalókkal oldod meg a problémát.
Szerinted számodra melyik megoldás a kedvezőbb hosszabb távon? Az első opció, vagyis ha a jelenlegi dolgozók mindenféle felkészítése nélkül, vagy minimális informálása mellett egyszer csak beállítanak az új kollegák, akik ugyancsak alig tudnak valamit a cégről, feladatokról, kollegákról, szokásokról, emellett tele vannak frusztrációval az új hely és helyzet miatt?
Vagy a második lehetőség, amikor az érkező új munkaerő és a vállalatnál dolgozó munkatársak is kellő felvilágosítást, támogatást kapnak az új helyzet közös megoldásához, és felkészültek az esetleges feszültségekre, illetve előre megkapták az eszközöket ezek kezeléséhez?
Szerinted melyik eredményez nyugodtabb, hatékonyabb együttműködést és közös munkát? Melyik járul hozzá jobban a fluktuáció csökkentéséhez és a betanítási idő csökkentéséhez? Hosszú távon melyik egy erős vállalati kultúra és fejlődő szervezet alapja?
A második ugye?
Pont ebben tudunk neked segíteni online/hibrid integrációs tréningprogramunkkal.